Rólunk

Nagylak

A trianoni békediktátum következtében két Nagylak jött létre: a régi Nagylak (Nadlac) Románia területén és ennek nyugati határában, az Arad–Csanádi Vasút állomása közelében a magyarországi Nagylak, amelyhez a kendergyár is tartozott.

Nagylak Árpád-kori település. Rogerius leírásából tudjuk, hogy 1242-ben Aradról vissza felé haladó tatárok Nagylakot bevették és a népet leöldösték. A terület a Monoszó nemzetség birtoka lett. Később adták vették a települést. Hunyadi János innen vitte nőül Szilágyi Erzsébetet. A Jaksichok alatt mezővárosi rangra emelkedett. A Dózsa-féle parasztháborúban a fölkelők egyik csapatát Báthori István megfutamította. Nagylak várában a győzelmet dáridózva ünneplő nemeseken Dózsa rajtaütött, sokakat lekaszabolt. Csáky Miklós csanádi püspököt elfogatta és karóba húzatta. A török 1552-ben elfoglalta Nagylak várát. A fölszabadító harcok idején határőrvidék lett, 50 hajdút és 25 huszárt helyeztek itt el. A kincstári birtok helyi központja lett. A határőrvidék föloszlatása után a kiépült megyerendszer idején a szerb lakosság kitelepült. Helyüket románok, majd a 18. században szlovákok foglalták el. Régi templomának és várának alapfalai a 19. század végén még megvoltak. A 20. század elejére Makó után Csanád vármegye legnépesebb helysége, járási székhely lett.

A trianoni határ meghúzása után a romániai Nagylak határának nyugati része: a vasútvonal, a vasútállomás, a kendergyár és a tanyaföldek egy része egyetlen magyar községhez sem tartozott. Ezen a kétezer holdnyi területen, ahol 512 lélek lakott 1921. október 1-jén önálló község jött létre. A határ meghúzásával a gyár lentelepe átesett Romániába. Minthogy a gyár tulajdonjoga a telepre a határ megvonása után is megmaradt, a munkások határátkelési igazolványt kaptak. 1922. február 26-án a magyar–román határmegállapító bizottság a lentelepet valamennyi szántóval Magyarországnak ítélte. Mezőhegyes közelében ugyanekkora területet Romániához csatoltak. A lakosság gyári munkásokból és földmű-velőkből állt. A község a vasútállomás körül alakult ki. 1925-ben 56 házhelyet osztottak ki.

A községháza 1928-ban épült föl. A település másik csomópontja a két és fél kilométerre eső kendergyár volt, ahol vasúti megálló is létesült. A két települési rész között a műút 1938-ban épült ki. 1941-ben 28 ONCSA-ház épült. Az oroszok 1944. szeptember 24-én foglalták el. A községet érinti a 43-as főút. A nagylaki határátkelőt 1968. április 6-án nyitották meg.

A kendergyár látképe

A nagylaki kendergyárat 1905-ben a Pannónia Kender- és Lenipari Részvénytársaság alapította 3 135 000 pengő alaptőkével. A régi gyár három épületből állt: a kenderkikészítő üzemből, a len-földolgozó egységből és a fonóüzemből. A kenderföldolgozáshoz Bács megyei svábokat hívtak be. Az áztatás a gyártelepen áthúzódó élővíz csatorna vizének fölhasználásával történt. Az ázott kendert a rostkikészítő üzemben törték és tilolták. A len földolgozására Bulgáriából öt családot hozattak be. Előbb ők, majd a közeli településekből érkezett szlovák munkások végezték a len áztatását és földolgozását. A szükséges kendert a szomszédos falvak gazdaságaiban termelték, a lent Szabolcs-Szatmár megyéből szállították. A kender nagyobb részét a gyár fonóüzemében dolgozták föl. A nagy hajó és dobóköteleknek legjobb piaca Anglia volt, a zsinegnek Franciaország, Spanyolország, Finnország, Kanada, Argentína. A len nagyobb részét félkész áruként Budapestre, a LINUM-ba szállították. A század elején a munkáslétszám 300–320, a két világháború alatt 450–500. Az első világháború idején 101 orosz fogoly került a gyárba. A gyár igazgatója kezdetektől 1930-ig Benedikt Jenő, 1930-tól 1944-ig Czillinger József volt. A gyárat 1948. március 30-án államosították. Előbb a rostkikészítő, majd a fonó részleget is a Délmagyarországi Rostkikészítő Vállalathoz csatolták. 1953. december 1-jével Nagylaki Kenderfonógyár néven önálló üzemmé vált.

1967-ben vasbeton szerkezetű, előre gyártott elemekből új bútorlap üzem épült. Ez három részből állt: tisztítóból, silóból és csarnokból. Ez utóbbiban állították föl a svéd és belga gyártmányú gépsorokat. Ekkor új, 73 m magas kémény is épült. A 4320 négyzetméter alapterületű bútor-lapüzem 1977-ben 24 906 köbméter pozdorja-lapot állított elő. A fonoda rekonstrukciója 1973-ban fejeződött be.

Irodalom: Hábel Béla: Kenderfonó és Szövőipari Vállalat Nagylaki Kenderfonógyára. Sokszorosított kiadvány. Nagylak, 1979.

Úgy tűnik, újra életre kel az egykori legendás nagylaki kendergyár. Több év után mostanra helyreállították az üzem fonal-és zsineggyártó gépeit, amelyek korábban sok évtizeden át adtak munkát a helybélieknek.

A nagylakiak szerint sokaknak tudna ismét munkát biztosítani a 110 éve épült, de 6 éve bezárt gyár. Nagylak polgármestere, Gyarmati András is ott töltötte első munkanapját, még 1972 nyarán.

Egy kisvonat kendert szállít az áztatóalagútba 1965-ben. (MTI Fotó: Tóth Béla)

Magyarország korábban kenderfeldolgozó nagyhatalom volt Európában – folytatta a könnyűipari szakember. A gyár a ‘70-es, illetve a ‘80-as évek elején élte fénykorát. A mezőhegyesi üzemmel együtt mintegy 630 embert foglalkoztatott, Nagylakon 500-at. A fogyasztói szokásváltozás miatt azonban egyre kisebb volt az igény a termékeire, ezért egyre kevesebb embert tudtak foglalkoztatni, így 2009 augusztusában le kell húzni a rolót.

Pedig a termelési rendszere, gépsora szinte egyedülálló a világon – hívta fel a figyelmet Nagy László, a Kender-Kötelék Kft. egyik tulajdonosa. Két és fél év munkájának köszönhetően indították újra a termelést, körülbelül 15 munkatárssal próbaüzemi szinten. Egyre több megkeresést kapnak, 30-40 százalékos az ipari szegmensbővülés, érezhető, hogy egyre széleskörűbb a természetes anyagok piaca – mondta Nagy László. A korábbi alapanyagból még maradt, bár a minősége nem túl jó. de az induláshoz megfelelő volt. Megkezdték már a mezőgazdasági termelés megszervezését is, tavaly 33, idén pedig 15 hektáron termesztettek kendert – fűzte hozzá a tulajdonos.

Ideért az autópálya, újraindult a kendergyár

Nagylak – A sikeres tesztüzem után elkezdte a termelést a régi nagylaki kendergyárban a Kender-Kötelék Kft. A leendő partnerek a nehéz megközelítésre biztosan nem panaszkodhatnak, mert közben megépült az M43-as autópálya, amely egy kilométerre halad el a gyárterülettől.

A Kender-Kötelék Kft.-ről tavaly decemberben írtuk meg, hogy helyreállította a 2009-ben leállt legendás üzem fonal- és zsineggyártó gépeit, épületeit, és hozzáfogott a tesztüzemhez. Csak néhány engedélyt kellett beszerezni ahhoz, hogy elkezdhessék a termelést, egy műszakban 20 emberrel. A kender fölhasználása most világszerte terjed, évente 80 százalékkal bővül a piaci kereslet. Csongrád megyében viszont évekkel ezelőtt megszűnt a feldolgozás, ezért a vállalkozás mozgolódásának lett visszhangja.

A Kender-Kötelék reménybeli leendő üzleti partnerei már tavaly érdeklődtek, mit mennyiért adna, mikorra szállítana. Az derült ki – legalábbis papíron –, hogy a nagylaki vállalkozás nem tud annyit gyártani, amennyire ne lenne vevő. A nyersanyag egy részéről is gondoskodott, tavaly már 33 hektáron termesztett kendert. A kft. egyik tulajdonosa, Nagy László most megerősítette az önkormányzattól kapott hírünket: elhárult minden adminisztratív akadály, megkezdődött a termelés.
A cégnek a nagylakiak is szurkolnak, mert a községben minden családnak van köze a kendergyárhoz. Maga a település is úgy jött létre, hogy az 1904-ben, angol és francia befektetésből épült gyár mellé a megye más tájairól és Békés megyéből ideköltözött emberek a munkásszálláson élve összeházasodtak. Elkülönülve laktak a nagy településtől.

A trianoni határhúzás után a gyár és ez a terület Magyarországé maradt. Jellemző, hogy az államhatár egy darabon a vasút vonalát követi, aztán pedig a gyár 84 hektáros területének mezsgyéjét, a kiszögelléseket is. Csak 1925-ben érték el a falu elöljárói, hogy önálló települési rangot kapjon a falu. Így Nagylak egyike a legfiatalabb magyar településeknek, végső soron úgy jött létre, mint később, az ötvenes években az iparvárosok.

A gyár a második világháborúig maradt külföldi tulajdonban. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején élte virágkorát, volt, hogy a mezőhegyesi telepével együtt 630 embernek adott munkát. Gyarmati Andráspolgármesternek szintén a gyár volt az első munkahelye.

Tőle tudjuk, hogy a településen még mindig az önkormányzat a legnagyobb foglalkoztató, a 24 közmunkásnak és a köztisztviselőknek köszönhetően, de rögtön utána a Kender-Kötelék következik. Reméli, hogy az üzleti siker sem marad el, főleg azok után, hogy a település és az üzem még könnyebben megközelíthető: egy kilométerre húzódik az M43-as autópálya.

Újraindítják a nagylaki kendergyárat

Nagylak – Ha minden engedély megérkezik, jövőre újraindulhat a termelés a nagylaki kendergyárban, amely 2009-ben zárt be. Az új tulajdonosok nem szakmabeliek, de nagyon lelkesek, az egész falu drukkol nekik. Most úgy fest, a kereslettel nem lesz gond.

A nagylaki kendergyár azért állt le 2009-ben, mert az áramszolgáltató hitelbe nem adott több energiát. A céget felszámolták, szakmai befektető nem jelentkezett. Megtörténhetett volna, hogy a gépeket vasnak adják el, az épületeket lebontják, a helyüket fölszántják. Mégsem így alakult.

– Én és tulajdonostársam a jog és a pénzügy világából érkeztünk. Vállalom, hogy részben érzelmi döntést hoztam, amikor belevágtam, és együtt megvettük az üzemet, amely olyan, mint egy időkapszula – mondja a szegedi Nagy László. Feleségével, Czékus Ibolyával együtt iparos családban nőttek föl, így természetes számukra a vállalkozás, és az az igény, hogy létrehozzanak valami kézzelfoghatót. Cégük, a Kender-Kötelék Kft. 2013 februárjában került birtokon belül.

– Rettenetes állapotok uralkodtak, ki kellett takarítani, és elvégezni a 15-20 éve esedékes felújításokat, tetőt javítani, foltozni, bitumenezni – sorolja Nagy László. – Át kellett nézni, mi az, ami még használható. A pozdorjalaprészleg gépeit az ezredfordulón a MÉH-be vitték, a fonal- és zsineggyártás azonban újraindítható. Mindent lentről kellett kezdeni: egy kártológépben egymillió tű van, kértem 200 ezer darabra árajánlatot, 750 ezer forintért kapok, Németországból. A teljes tűcsere egy gépben 3-4 millióba kerül. Elvégeztük, amit kell, most a tesztelés folyik. Talán furcsán hangzik, de ez az üzem a gépei, adottságai és a közelben meglévő tudás révén egyedülálló a világon. Másutt kenderből már nem készítenek ilyen termékeket, pedig igény lenne rá: mióta a szakma tudja, hogy mit szeretnénk, naponta kapom az érdeklődő e-maileket a világ minden tájáról. Papíron az látszik, hogy nem tudunk annyit gyártani, hogy ne legyen rá vevő. A textilesek szerint évente 80 százalékkal bővül a piacon a kereslet, és nem tudják kielégíteni. Az engedélyekre várunk csak, úgy tervezzük, a jövő év elején indulhatunk. Aztán majd egy év múlva megmondom, hogy naivak voltunk, vagy jó helyre fektettük be a pénzünket. Az indulással nem lesz probléma, elődeink itt hagytak nekünk 2000 tonna alapanyagot, ennek egy része használható.

A kft. gondoskodik az utánpótlásról: tavaly 7 hektáron termelt kendert, idén 33 hektáron. Bár a környékbeli gazdák tudják, ez hogyan megy, az akáckeménységű, olykor három-négy méter magas növény betakarításához komoly gépesítés kell.

Az ipari kender feldolgozása és termesztése nem csak Csongrád megyéből tűnt el az utóbbi évtizedekben. A hatvanas évek vége óta másutt sem fejlődött a technológia – miközben a rekreációs célú, magyarán drognak használt kenderfajtákra volt pénz. Nagy szerencse, hogy a természetes anyagok reneszánsza elkezdődött, és hogy az USA-ban felfedezték ennek a nem pszichoaktív kendernek a gyógyhatását, ez is növelte az érdeklődést az iparág iránt.

Nagylakon mindenki kötődik a gyárhoz, a polgármesternek, Gyarmati Andrásnak is ez volt az első munkahelye, így ő is drukkol az üzemnek. Az újraindításon dolgozó stábból csak ketten mezőhegyesiek, a többi helyi. A kft. úgy számol, egy műszakban 15-20 emberrel kezdődhet a termelés, és meglátják, növelhető lesz-e ez a létszám.